Aktuális a szembe nézés

Senki sem tudja, mikorra sikerülhet pótolni a járvány miatt elhalasztott megannyi szűrő-, illetve kontrollvizsgálatot a most újrainduló egészségügyben. Különösen nagy lehet az elmaradás a cukorbetegek szemészeti ellenőrzésében. Ezt abból is lehet tudni, hogy e területen már a vírusjárás előtt, azaz békeidőben is elég nagy volt a baj.

szemszűrésPedig ezek a vizsgálatok a legfontosabb eszközei a cukorbetegség egyik legszörnyűbb következménye, a vakság megelőzésének. "A szemkárosodást okozó cukorbetegség igazi taposóaknának tekinthető, hiszen a betegség súlyosbodásából a beteg többnyire szinte semmit sem érzékel, és számára a probléma csak akkor válik nyilvánvalóvá, amikor már a látóhártyán súlyos, előrehaladott károsodások jelennek meg" - magyarázta a helyzetet a Lege Artis Medicinae című folyóiratban tavaly [2020] októberben a Semmelweis Egyetem két munkatársa, Tóth Gábor és Németh János. "Éppen ezért - fűzték hozzá - a hazai diabetológiai és szemészeti irányelvek abban az esetben is javasolják az évenkénti pupillatágítást követően elvégzett szemfenékvizsgálatot, ha a betegnek semmilyen szemészeti szövődménye sincs."

A szemfenékre betekintve az orvos jól láthatja a kiserek állapotát, s megítélheti az esetleges értorzulások, -szivárgások, hegesedések előrehaladottságát. Annak megfelelően beavatkozva pedig az esetek 90 százalékában meg lehet akadályozni a látásvesztést.

Csakhogy - s ezt már Nagy Zoltán Zsolt, a Semmelweis Egyetemen professzora írta idén májusban Medical Tribune-ben - "ma Magyarországon nincs egységesített diabeteses szemészeti szűrővizsgálati rendszer. A háziorvos, illetve a diabetológus rendszertelenül, s gyakran későn küldi a szemészeti szakrendelőbe a cukorbetegeket. Szavait azok a számok is alátámasztják, amelyeket a Tóth-Németh szerzőpáros idéz a már említett cikkében. E szerint a hazai (diagnosztizált) cukorbetegek egyharmada még sohasem volt pupillatágításos szemfenékvizsgálaton, s csupán a felük jut el legalább évente az ajánlott szemészeti kontrollra. Alig jobb a helyzet azoknál, akiknél már észlelték is az erek kóros, súlyos burjánzását. Nekik is csak mintegy hatvan százalékuk megy el legalább évente szemészhez.

Ám a szerzők azt is megjegyzik, hogy a szakrendelők aligha bírnák a terhelést, ha minden cukorbeteg valóban eljárna az ajánlások szerinti gyakorisággal szemfenékvizsgálatra. Megoldásként Nagy professzor egy, a modern telemedicina lehetőségeit is kihasználó országos szűrőhálózat létrehozását ajánlja. Ehhez tapasztalatokkal szolgálhat a Semmelweis Egyetem egy korábbi programja. Akkor néhány optikai szaküzletbe helyeztek ki úgynevezett funduskamerákat, amelyekkel az optikusok (pupillatágítás nélkül is) tudtak felvételeket készíteni a szemüvegért betérő kuncsaftok szemfenekéről. A képeket interneten beküldték a szemklinikára, ahol azt szakorvosok kiértékelték, s ha kellett, be is hívták a beteget a megfelelő rendelésre, s a további ellátásra.

"Ezzel megspórolható a várakozás, vagy hogy olyan helyre kerüljön a beteg, ahol nem állnak rendelkezésre a modern diagnosztikai berendezések, és így elkallódna a rendszerben" - idézte most fel a modell néhány előnyét Nagy Zoltán Zsolt. Ő egyébként úgy számol, hogy egy - némi állami befektetéssel létrejövő - működőképes szűrőhálózattal évente mintegy kétezer ember látását tudnák megmenteni.

Az, hogy az ehhez szükséges 2-2,5 milliárd forintot mikorra sikerül előteremteni, egyelőre bizonytalan. Ám az biztos, hogy nem érdemes erre várni az eddig elmaradt szűrések, s ellenőrzések pótlásával.