Nyár közepén igen gyakran szerepelt a lapokban az aszpartám. A felfokozott érdeklődés oka az az eshetőség volt, hogy az Egészségügyi Világszervezet egy "átvilágítás" eredményeként esetleg rákkeltőnek minősíti ezt az elterjedt édesítőszert. Az aszpartám népszerűségének alapja, hogy százszor olyan intenzíven édesít, mint a közönséges cukor, viszont ahhoz képest elenyésző a kalóriatartalma. Így az élelmiszeripartól a gyógyszergyártásig széles körben alkalmazzák. A Magyar Élelmiszerkönyv közel két oldalon sorolja azokat a termékcsoportokat, amelyekben engedélyezett az "E 951" néven is ismert adalék felhasználása. A listán a "cukor nélkül előállított cukorkákon" túl szerepelnek az ízesített vizek (azaz az üdítők), tejtermékek, gyümölcslevek, dzsemek mellett olyan - elsősorban nem az édességükkel kitűnő - élelmiszerek is, mint a sörök, zöldség-, illetve halkonzervek, mustárok, snackek...
Az aszpartám több mint félévszázados történetében nem először merült fel a biztonságosság kérdése. Tíz esztendeje például erre az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) vizsgálata kínált apropót. Abból azt szűrték le, hogy a szer napi fogyasztása - ha nem lépik túl vele a megengedhető, testtömeg-kilogrammonkénti 40 mg-ot - nem okoz egészségkárosodást.
Idén a Nemzetközi Rákkutató Ügynökségen (IARC) és az ENSZ egyik szakértői bizottságán (JECFA) volt a vizsgálódás sora. Ezek július közepére ugyancsak arra jutottak, hogy az aszpartám fogyasztása biztonságos. Ugyanakkor e vizsgálatnak volt egy újdonsága is: most - először - kifejezetten a rákkockázat szempontjából is besorolták a szert, s így felkerült a "potenciálisan rákkeltő" anyagok listájára.
Ez ugyan nem hangzik túl jól, de gyorsan jött a nyugtatás is: a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége közleményben igyekezett magyarázni az eredményt. Ők egyebek mellett azt emelték ki, hogy az aszpartámot a rákkockázat szempontjából most ugyanabba a kategóriába sorolták, mint korábban a csemegeuborkát vagy a mobiltelefonálást. (E besorolással lényegében azt üzenték: lehet, hogy ezek növelik a rákkockázatot, de nincs rá elegendő bizonyíték.) Azaz nincs új helyzet, amit az is jelez, hogy a napi elfogadható beviteli érték (a gyakran emlegetett ADI, Acceptable Daily Intake) módosítására sem tettek javaslatot az értékelés eredményeként. A dietetikusok közleménye azt is felidézi, hogy "Az ADI-t több állatkísérlet és toxikológiai vizsgálat eredménye alapján kalkulálják. Az emberek számára elfogadható adagot úgy határozzák meg, hogy az állatok számára veszélytelennek ítélt beviteli mennyiséget egy biztonsági faktorral (ez leggyakrabban 100) még elosztják."
Az aszpartám már idén tavasszal, egy másik WHO-ajánlásban is szerepelt, igaz akkor csak mint a "kalóriamentes" cukorhelyettesítők egyike. Az Egészségügyi Világszervezet ugyanis májusi állásfoglalásában azt javasolta az egészséges embereknek, hogy ne használják ezeket a termékeket a testsúlyuk szabályozására, valamint az olyan krónikus betegségek megelőzésére, mint például a diabétesz. Ezt az eredményt majd háromszáz tanulmány összevetése után szűrték le. Ugyanakkor megjegyezték, hogy ez az óva intés nem vonatkozik azokra - így a cukorbetegekre sem -, akik számára már valamilyen kialakult betegség miatt ajánlott a cukorpótlók alkalmazása.
Az első pillantásra némileg meglepő következtetésre azt követően jutottak, hogy a kutatási eredmények átvizsgálása eltérő képet mutatott a rövid-, illetve a hosszútávú vizsgálatok esetében. A néhány hetes-hónapos vizsgálatokban az energiamentes cukorpótlók gyakran jól szolgálták a testsúlycsökkentést. Ám ennek az is feltétele volt, hogy az édesítőket a cukorfogyasztás helyett használták, vagyis az alanyok összes kalóriabevitele valóban csökkent az alkalmazásukkal. Ezzel szemben a néhány esztendős megfigyeléses vizsgálatokban inkább azt találták, hogy akik "életformaszerűen" fogyasztják a kalóriamentes édesítőket, azoknál nemhogy csökkent volna, hanem inkább nőtt az elhízás, sőt még a diabétesz kialakulásának a valószínűsége is. E negatív hatások magyarázataként több potenciális okot is említenek a tanulmányok értékelésekor. Ezek egyike, hogy a "nullkalóriás" édesítők tartós használata megváltoztathatja a bélrendszer baktériumflórájának az összetételét, amivel megzavarja az anyagcserét is. Arra pedig korábbi vizsgálatok már utaltak, hogy összefüggés lehet a mikrobiom szegényedése és az elhízás között. Egy másik lehetséges mechanizmus szerint már pusztán az édes íz érzékelése is elég lehet az inzulintermelés felpörgetéséhez, s azzal a vércukor-szabályozás megzavarásához. Egy harmadik lehetséges ok pedig az önbecsapás. Ahogyan korábbi vizsgálatok is utaltak már rá: az emberek hajlamosak túlértékelni, azt, amikor valamit tesznek az egészségükért. Egy kis mozgás, vagy egy-egy "kövérebb falatról" való lemondás után gyakran érzik úgy, hogy immár megengedhetnek maguknak egy kis lazítást, ám abban aztán elvesztik a mértéket. Ennél is rosszabb lehet az eredmény, ha nincs is igazi változtatás az életükben, csak afféle dizájnelemként vesznek fel valami egészségesnek gondolt szokást. Leginkább ettől óv a WHO tavaszi ajánlása is.