Hullámzás és diabétesz

Bár egy [2021] november végén megjelent honi kutatás szerint az emberek már erősen belefáradtak a járvány miatti készenlétbe, az évzáró ünnepi időszak sem hozhat lazítást az önvédelemben. Már nyilvánvaló, hogy a felvett oltások ereje is fakul az idővel, noha erre egyelőre megoldást kínál egy harmadik, emlékeztető adag beadatása. Ám az újabb és újabb verziók mindig kétségessé teszik, hogy a vakcinákkal már kialakított védelem velük szemben is hatásos lesz-e? Most éppen arra vár a világ, hogy kiderüljön: vajon az új koronavírus omikron elnevezésű mutánsa kicselezi-e az ismert oltásokat? S ha igen, mennyire súlyos bajt okoz annál, akit megfertőz? E bizonytalanság miatt is ésszerű a kockázatcsökkentés egyéb módjait is kihasználni, s egyebek mellett kerülni a tömeget. Különösen azok esetében, akik az átlagnál is többet kockáztatnak. Azt már az első hullám idejéből tudjuk, hogy közéjük tartoznak a cukorbetegek is. Sőt, a diabétesz és a covid között kölcsönös kapcsolat látszik. Egyrészt e fertőzést általában nehezebben viselik a cukorbetegek, másrészt a vírus sokat ront a diabéteszen is. S mi több: olyanoknál is képes előhozni ezt a betegséget, akiknél ilyen diagnózis korábban fel sem merült.

Hullámzás és diabéteszE kapcsolatot immár hivatalos honi adat is alátámasztja. Kásler Miklós miniszter novemberben nyilatkozott arról, hogy a koronavírus-fertőzés okozta halálozást tekintve elsősorban a cukorbetegség jelent rendkívüli rizikót. Mint mondta: míg nálunk a népességen belül 8 százalék a diabéteszesek aránya, addig a covid-járvány halottjai között 33 százaléknyi a részesedésük. Azaz a cukorbetegeknek négyszeres az esélyük arra, hogy - ha megfertőződnek, akkor - bele is halnak a covidba.

Szeptemberben újabb brit adatok is kerültek nyilvánosságra, melyeket az OTSZ Online ismertetett a Lancet Diabetes & Endocrinology alapján. Ezek lényege, hogy a járvány első és második hullámában igencsak megugrott a diabéteszes ketoacidózissal (DKA) sürgősségi ellátásra szorulók száma. A jelenséget egyaránt megfigyelték a már kezelt, valamint a még nem diagnosztizált 2-es típusú cukorbetegek között. Viszont az 1-es diabétesszel élőknél éppen hogy ritkább lett a vércukorszabályozás ennyire szélsőséges felborulása.

A pandémia következtében általában is nőtt a sürgősségi osztályok forgalma, de ez a vizsgált járványszakaszokban csak mintegy 6-7 százalék volt.

Ezzel szemben például az első hullámban a "régi" 2-es diabéteszesek esetében 41 százalékkal, az újonnan diagnosztizáltaknál pedig 57 százalékkal nőtt a DKA miatt sürgősségi ellátásra szorulók száma. Ugyanakkor az 1-es cukorbetegeknél 19 százalékos csökkenést tapasztaltak. A második hullám idején a pandémia hasonló hatását észlelték: a 2-eseknél 50, illetve 61 százalékos DKA-növekedést, míg az 1-eseknél 25 százalékos esést.

A csökkenés, azaz a stabilabb kontroll különösen a 30 évesnél fiatalabb 1-es diabéteszeseknél volt megfigyelhető. A sürgős segítségre szoruló 2-eseknél a demográfiai megoszlás hasonló volt, mint a pandémia előtt, főleg idős betegek kerültek így kórházba.

A lehetséges okok közül többet is említettek a tanulmányban. Így például a járvánnyal kapcsolatos egyes körülményeket - mint az egészségügyi ellátás gyengülését, vagy a betegek életvitelének változását -, valamint azt a lehetőséget, hogy a koronavírus közvetlenül támadhatja a hasnyálmirigyet is.

Azaz olyan hatásokat soroltak, amelyekkel a pandémia negyedik, sőt sokadik hullámában is számolni kell. Mai tudásunk szerint ezeket még a vakcina sem oltja ki.