Még az egészségmegőrzés gyakran kutatott témái is hozhatnak újdonságokat, ha azokat kifejezetten a diabétesz megelőzése szempontjából vizsgálják. Erre szolgál példával az a spanyol kutatás, amit a MedicalOnline ismertetett júliusban [2023]. Anna Palomar-Cros és munkatársai az étkezési időpontok és a 2-es típusú diabétesz kockázatának összefüggéseit vizsgálták. Problémafelvetésüknek az adott értelmet, hogy a szervezet a maga belső órájához igazodva eltérően bánik a különböző napszakokban feldolgozandó táplálékokkal. Továbbá azt is tudjuk, hogy az inzulinérzékenység is változik a cirkadián ritmus szerint.
A barcelonai kutatás a napi első étkezés időzítését találta kulcsfontosságúnak. Százezer ember sorsának mintegy hétéves követése azt mutatta, hogy a késői, 9 óra utáni reggelizéshez 59 százalékkal nagyobb diabétesz-rizikó társul, mint a 8 óra előttihez. Eredményeikből az is kitűnt, hogy a késői, 10 óra utáni vacsora is inkább a cukorbetegség kialakulásának kedvez. Vizsgálták az éjszakai koplalás - az időszakos böjt - hosszának hatását is, de a diabétesz szempontjából ez csak azoknál látszott előnyösnek, akik a legalább 13 órás szünetet úgy tartották, hogy a reggelijük nem csúszott 8 óra utánra.
Egy másik gyakran vizsgált téma, az egészségmegőrzéshez minimálisan szükséges mozgás mennyisége, legközönségesebben: az ajánlott napi lépésszám. Idén májusban számolt be a The Journal of Clinical Endocrinology & Metabolism folyóirat Andrew S. Perry és kollégái munkájáról, amelyben valós körülmények között használt viselhető eszközök (Fitbit aktivitásmérők) adatai alapján vontak le következtetést. Ők azt találták, hogy például azokat, akik legalább napi 10.700 lépést megtettek, mintegy 44 százalékkal kisebb valószínűséggel fenyegette a diabétesz, mint az átlagosan csak 6.000-et lépőket. Ráadásul ez az előny életkortól, nemtől, testtömegtől, s a naponta üléssel töltött időtől függetlenül jelentkezett. Azt is leszűrték a begyűjtött adatokból, hogy legyen bármilyen is a fizikai aktivitás intenzitása - könnyű vagy akár jobban megterhelő - ha több időt töltenek vele, az jobban mérsékli a cukorbetegség rizikóját.
A kávéfogyasztás is régi kedves témája a kutatóknak. Voltak is már olyan - jellemzően rövidtávú - megfigyeléseik, miszerint ez a szokás egyebek mellett a cukorbetegség előfordulásának kisebb esélyével is együtt jár. Susanna C. Larsson és kollégái most arra vállalkoztak, hogy bizonyítsák: a szervezet tartósan magas koffeinszintje valóban csökkenti a diabéteszrizikót. Ehhez olyan emberek sorsát vetették össze az átlagpopulációéval, akiknél a genetikai örökség garantálja az átlagosnál magasabb koffeinszintet. Mint ahogyan idén januárban a BMJ Medicine folyóiratban beszámoltak róla: azt tapasztalták, hogy a "koffeindúsabb" résztvevők karcsúbbak voltak, s alacsonyabb volt közöttük a 2-es típusú cukorbetegség előfordulásának aránya is. Azt is meg tudták határozni, hogy a diabéteszrizikó csökkenésének közel fele (43%) származhatott abból, hogy a magasabb koffeinszint - amely tudvalevőleg felpörgeti az anyagcserét - karcsúbbá tette az alanyokat. Az eredményekről ugyancsak beszámoló OTSZ Online ennek kapcsán felidézte, hogy korábbi kutatások úgy becsülték: napi 100 mg koffeinbevitel mintegy 100 kalóriával növeli a szervezet napi energiafelhasználását. De túl ezen a "zsírégető" hatáson, az is segítheti a kávézók normál testtömegének megőrzését, hogy a koffein az étvágyat is csökkenti.
( https://academic.oup.com/ije/advance-article-abstract/doi/10.1093/ije/dyad081/7199760 )
( https://academic.oup.com/jcem/article-abstract/108/5/1101/6862895 )
( https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/36936261/ )