Kórkép-korkép

A jelentős túlsúly mintegy 10 évvel öregíti az embereket - ez is kitűnik abból a jelentésből, amit a Központi Statisztikai Hivatal idén [2021] júliusban tett közzé a magyarok egészségi állapotáról. A krónikus betegségekről régóta tudjuk, hogy rendszerint az idősödéssel jelentkeznek és sokasodnak. A statisztika ehhez azt teszi hozzá, hogy az elhízottaknál e folyamat felgyorsul: ők annyi krónikus nyavalyától szenvednek, amennyivel a normál testalkatúaknak csak tíz évvel később kell megküzdeniük. A magyarázat viszont nem igazi újdonság, hiszen tudjuk, hogy némely bajoknak, - például a diabétesznek, keringési betegségeknek, ízületi bántalmaknak, egyes rákoknak - kifejezetten növeli a rizikóját az elhízás.

Így - tudva, hogy a hazai lakosság kétharmada túlsúlyos - az sem lehet meglepő, hogy a krónikus betegségeket tekintve is igen rosszul állunk. Nálunk tízből négy embernek van valami idült egészségi problémája, a 16-24 év közöttieknél az arányuk 9%, a 75 évnél idősebbeknél már 83%. A legtöbbjüket magasvérnyomásosként tartják nyilván, őket követi a gerincbetegek tömege, majd jönnek a vérzsírproblémások, utánuk az iszkémiás szívbetegek... Az ötödik leggyakoribb krónikus betegség nálunk a diabétesz. Az érintettek sokasodása is aggasztó ütemű: 2011 és 2019 között 22%-kal nőtt a nyilvántartott betegek száma, s arányuk mára elérte a felnőtt lakosság 14%-át.

Kórkép-korképA diabéteszre még ma is igaz, hogy az általa érintettek tömege a korral gyarapodik, de már egyáltalán nem nevezhető az öregek betegségének. A fiatal felnőtteknél inkább a nők vannak kitéve e kockázatnak, a középkorúaknál már jóval inkább a férfiak, 75 felett még mindig ők, de már kisebb különbséggel. Az egyes korosztályokban így alakul a diabétesz előfordulása a nők/férfiak között:

a 19-24 éveseknél: 1,1/0,7%;
a 25-34 éveseknél: 2,2/1,3%;
35-44 éveseknél: 3,9/3,6%;
45-54 éveseknél: 7,5/10%;
55-64 éveseknél: 17,7/23,9%;
65-74 éveseknél: 28,7/35,4%;
75 év felett: 33,5/37,8%.

A területi eloszlás a háziorvosi nyilvántartások szerint viszonylag egyenletes: a lakossághoz arányítva a legkevesebb diabéteszes az észak-magyarországi régióban van (12%), míg a legtöbb az észak-alföldiben (16%). Az állami egészségpénztár (NEAK) korábban közölt finomabb bontású adatokat is a cukorbeteg-szakellátást igénybe vevők arányáról. A szerint Baranya és Tolna megyék vezetik a sort 8, illetve 7,9 százalékkal, míg Hajdú-Biharban és Győr-Moson-Sopronban látszólag jóval kedvezőbb a helyzet, ott csak a lakosság 3,8, illetve 4,1 százaléka szorult diabetológusra. Az ilyen adatoknál azonban mindig meg kell említeni azt is, hogy a diabétesznél különösen nagyra becsülik a látenciát, azaz azoknak a számát, akik maguk sem tudják, hogy betegek. Emiatt az egészségügyi statisztikákban sem jelenik meg az érintettek jelentős része.

Akik viszont ott is látszanak, azoknál - miként a KSH most publikált áttekintése is mutatja -, a diabétesz előfordulása határozott összefüggést mutat a szociális háttérrel. Például a legalább érettségizetteknek jóval kisebb az esélye e betegségre, mint a kevésbé iskolázottaknak. A legalacsonyabb jövedelműek viszont jóval nagyobb kockázattal élnek e szempontból, mint a jól keresők.