Páros pusztítás

Gondolhatnánk, hogy az egészség magánügy, ám a hiánya már rendszerint másokat is érint. Legyen szó akár az ápolás családi terheiről, akár a kezelés közköltségeiről. A közelmúlt néhány kutatási eredménye most arra is emlékeztetett, hogy már a betegségekhez vezető életmódproblémák esetében is együtt járhat az ön- és közveszélyesség. Egyszerűbben: számos rossz szokás, figyelmetlenség már akkor mérgezi a társak életét is, amikor még semmi jele betegségnek. S most még csak nem is az olyan, triviálisan gyilkos szenvedélyekre kell gondolni, mint a dohányzás vagy a mértéktelen ivás. Lehet ilyen hatása a rosszul tervezett étrendnek vagy a túlfeszített napirendnek is.

Páros pusztításViren Swami és munkatársai azt bizonyították az idén [2022] júliusban a PLOS ONE folyóiratban bemutatott kutatásukkal, hogy az éhség dühössé, ingerlékennyé, s ráadásul örömtelenné is tesz. A szociális készségek ilyen hanyatlása pedig annál jelentősebb, minél nagyobb az éhség. Vagyis, aki kihagy étkezéseket, vagy túl sok gyorsan felszívódó (azaz éhséggerjesztő) szénhidrátot fogyaszt, az nem csak a maga anyagcseréjét bántja, hanem a környezetét is terheli. A kutatás kapcsán a The Gaurdian idézte Swamit, miszerint a gyerekeknél különösen fontos, hogy ne hagyják ki a reggelit. Ugyanis, ha éhesen kerülnek iskolába, romolhat a tanulási teljesítményük, s gyakrabban jelentkezhetnek náluk viselkedési problémák is.

Egy másik alapszükséglet a megfelelő pihenés, amivel kapcsolatban Eti Ben Simon és kutatótársai publikáltak új eredményeket idén augusztusban a PLOS Biology folyóiratban. Ők arra jutottak, hogy a pihenésmegvonás önzővé tesz. Már egy óra alvásidő elvesztése is csökkenti a hajlandóságot arra, hogy segítsünk embertársainknak. S minél nagyobb ez a hiány, annál erősebb az önzés. Ez a hatás érinti még a legközvetlenebb családtagokat is: az ő bajaik is jóval kevésbé ébresztik fel a kialvatlanokban a szolidaritást. A jelenség társadalmi méretekben is tettenérhető. A kutatók jótékonysági gyűjtéseket nyomon követve azt tapasztalták, hogy azok bevétele a nyári időszámítás bevezetése nyomán (amikor is megkurtították az éjszakát) ugyancsak visszaesett.

Egy harmadik kutatás - melyet Antonius Wiehler és munkatársai végeztek - a kimerítő szellemi munkának az agyban kimutatható következményeit vizsgálta. A Current Biology című folyóiratban ugyancsak augusztusban publikált eredmények szerint ez a túlterhelés egy jelzőmolekula felhalmozódását okozza, s az megzavarja az agy működését. Ez a - "kipihenésig" tartó - zavar például azzal jár, hogy gyengül az impulzív cselekvések kontrollja. Emiatt az érintett kevésbé veszi figyelembe a döntéseinél a hosszú távú hatásokat, inkább csak a gyors "jutalmak" megszerzésére törekszik. Ez megmutatkozhat önpusztító nassolásban, de terhelheti vele a környezetét is, ha emiatt alkalmatlanná válik a higgadt együttműködésre.

Az egészségmegőrzés érdekében általában javasolt életmód-korrekciókat igencsak nehézzé teszi, hogy az azonnali lemondás vagy erőfeszítés jutalma rendszerint csak reménybeli és távoli. Ám - miként az említett kutatások jelzik - lehet ezeknek számos apróbb, azonnali haszna is, melyeket ráadásul a barátok, családtagok is élvezhetnek.

( https://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0269629 )
( https://journals.plos.org/plosbiology/article?id=10.1371/journal.pbio.3001733 )
( https://www.cell.com/current-biology/fulltext/S0960-9822(22)01111-3 )