Júliustól [2023] csökken az itthon forgalmazott humán inzulinok választéka, ami átmenetileg tovább növelheti a diabetológiai szakrendelések túlterheltségét. A Magyar Diabetes Társaság adatai szerint a kivont szereket (melyekből még lehetnek itt-ott patikai készletek) mintegy 20-25 ezer beteg használja, akiket most át kell állítani egy másik termékre. Noha ehhez nem kell új szakorvosi javaslat, de szükség lehet új adagoló tollak felírására, illetve az adagolás finomhangolására, s ahhoz kapcsolódóan gyakoribb ellenőrzésre. Ezek viszont tovább terhelhetik a szakrendeléseket. Pedig már a jelenlegi helyzet sem könnyű, ahogy Pásztélyi Zsolt, a Medicina2000 Poliklinikai és Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnöke nyilatkozta a minap az egyik napilapnak: már ma is mintegy 50 napos előjegyzéssel működnek ezek a szakrendelések.
A diabétesz-gondozás kapacitása növelésének reális és gazdaságos eszközeként tekintenek már jó ideje a digitalizáció lehetőségeinek jobb kihasználására. Ebben a Covid időszaka - amikor a járványveszély is szűkítette a személyes orvos-beteg találkozások lehetőségeit - valóban jelentős előrelépést hozott. A kényszerűség világszerte számos olyan megoldás alkalmazásához vezetett, amit a veszély múltával is érdemes megtartani, sőt elterjeszteni. Májusban a Frontiers in Endocrinology című folyóiratban jelent meg az a - részben magyar szerzők által jegyzett - tanulmány, amely a telemedicina alkalmazásának ide vonatkozó tanulságait foglalja össze. Ebben felidézik, hogy a telemedicinát a vizsgált országokban már a járvány előtt is igyekeztek bevonni a diabéteszgondozásba, de a Covid komoly lendületet adott ennek a törekvésnek. A példák között említik a 2022-ben indult "PREDICTS" vizsgálatot, amelynek résztvevői a diabéteszmegelőzéshez kaptak többféle digitális segítséget. Jellemzően: életmódváltást elősegítő, internetalapú, interaktív előadásokat, virtuális önsegítő csoportokat, valamint a testsúly és a fizikai aktivitás eszközös nyomon követését és folyamatos értékelését. Az egy éves vizsgálat alatt ez a segítő csomag bizonyította, hogy a "távoli eszközök" is hatékonyan csökkenthetik a 2-es típusú diabétesz kockázatait. A digitális segítséget igénybe vevők érdemi javulást mutattak HbA1c-szintben (-0,23%), testsúlyban (-5,5%) és koleszterinszintben a kontrollcsoport tagjaihoz képest, akik hagyományos kiscsoportos "kitanításban" részesültek.
Egy másik vizsgálat, melyet "Onduo" néven azonosítanak pedig arra hozott példát, hogy a kifejlett diabétesz terápiáját is javíthatja a digitalizáció. Ebben a résztvevők valós idejű folyamatos glükózmonitorozó (RT-CGM) készülékeket kaptak, s azok adatai alapján adott a gondozócsoport személyre szabott életmódtanácsokat a betegeknek, illetve változtatta a terápiájukat. Ez utóbbival gyakran éltek is: négy hónap alatt a betegek 87%-ánál történt terápiamódosítás, ami a HbA1c-szintjük átlagosan 1,6%-os csökkenését eredményezte. Ennek kapcsán emlékeztettek a tanulmány szerzői arra, hogy a "klinikai tehetetlenség" milyen gyakran gátja a jobb terápiás eredmény elérésének. S idézik azt a korábbi vizsgálatot, miszerint a 8-8,9% közötti HbA1c-szintet produkáló betegek fele még 6 hónappal az után sem részesült semmilyen terápiamódosításban, hogy nyilvánvalóan kiderült, az addig használt eszközökkel nem tudják elérni a kitűzött célt. Ezen nyilván változtathat az adatok valós idejű megosztása, illetve a gyógyítók és a betegek közötti közvetlenebb kommunikáció.
E mellett az összefoglaló szerzői arra is felhívják a figyelmet, hogy a telemedicina nem csupán azt teheti gyorsabbá és olcsóbbá, amit eddig is alkalmaztunk, hanem teljesen új lehetőségeket is megnyithat. Mint írják: "A technológia fejlődésével még több paramétert leszünk képesek valós időben monitorozni. Az algoritmusok és a mesterséges intelligencia elemezni és értelmezni fogják a rendelkezésre álló hatalmas adatbázist, és ennek eredményeként ma még ismeretlen összefüggésekre is fény derülhet. E felfedezések alapján pedig a terápia még pontosabban személyre szabottá és ezáltal hatékonyabbá válhat."
Ugyanakkor a szerzők látják a digitalizáció alkalmazásának bizonyos korlátait is. Ahogy fogalmaznak: "el kell kerülnünk azt a veszélyt, hogy az egészségügyi ellátás - betegközpontú helyett - betegségközpontúvá váljon". Ezért szerintük az orvos és a beteg közötti első találkozót, valamint a kezdeti felmérést mindig személyesen kell lefolytatni. Sőt, az esetleges szövődmények felmérése érdekében bizonyos időközönként továbbra is szükségesek lesznek a személyes orvos-beteg találkozók, bármennyire is jól működjenek majd a távgyógyítás eszközei.
( https://www.frontiersin.org/articles/10.3389/fendo.2023.1129793/full )