4. nap

Puente la Reina - Villamayor de Monjardin 33 km

...Pamplona...
Ez a város volt az első, ami magával ragadott. Viszonylag későn értem oda, és miközben a szállást kerestem (Jézus és Mária albergue-t), keresztül kellett mennem az egész belvároson. Tipikus mediterrán belváros. Keskeny, kővel burkolt utcák, 2-3 emeletes házakkal, terekkel és persze a dóm. A házak falán kis ablakok, kis balkonok kovácsoltvas rácsok, korlátok, melyekre kimenni szinte nem is lehet, de arra tökéletes, hogy telerakják virágosládákkal. Minden ablakot fából készített redőnnyel árnyékolnak le, elképesztő építészeti megoldások, kő falak és 1600-1800-as évszámok az ajtók felett. Hihetetlen. Az utcákat átjárja a történelem szele. Tele bárral, kávézóval, üzletekkel melyeket este a helybeliek és a turisták megtöltenek élettel. Mivel én nem azért jöttem a Caminora, hogy elbujdossak az emberek elől sőt épp, hogy mindent át akarok élni amit csak az út felkínál nekem, alig vártam, hogy lepakoljak, letusoljak, átöltözzek és ismét az utcákat járhassam.
De Pamplonának a külvárosa is csodaszép. Nagy zöld parkok, terek, templomok és a modernebb épületekbe is becsempészték a már előbb említett tradicionális stíluselemeket. Élhető város, bárki számára. Az emberek sportolnak a platán- és gesztenyefákkal szegélyezett parkokba, ahol a fű és a bokrok olyanok, mintha lézerrel vágták volna méretre. Ja és persze a bikafuttatás, amit egész évben várnak. A fiesta. Nehezen indultam tovább! :)

...Puente la Reina...

Ha azt írtam Pamplonáról, hogy egy élhető város, akkor Puente la Reina ugyanaz, csak kicsiben. Szűk sikátorszerű, kis utcák. A házak ablakai tele virággal, egy kis folyó van a városka szélén, amin egy kőhídon lehet átjutni a túlpartra. Mesevilág. A városka közepén egy templom van, ahová bementem egy kicsit hűsölni.  Egy lélek nem volt bent. Körbejártam. Még az oltárhoz is felmentem, fura érzés azon a helyen állni, ahol a pap celebrál. :)

...Lee...
Estella előtt voltam kb. 6-7 km-re, valamit pont fényképeztem és egy kicsit húztam is az időt, hogy még ne kelljen továbbindulni, mert nagyon meleg volt. Egyszer valaki mellém ér, és egy kezet nyújt felém, hogy egyem meg. Lee volt az (az előző napi "nemzetközi" vacsora főszervezője). A kekszet megettem, gondoltam, nem is árt egy kis cukros valami, úgy is ledolgozom. Elraktam a telefonom amivel a fényképet csináltam, és Lee-vel tartottam. Egész úton beszélgettünk. Megtárgyaltuk a magyar és a koreai átlagkeresetet, a katonaságot, az észak- és dél koreai konfliktust, a hajléktalan kérdést, a nemzeti ételeket, beszélgettünk a diabéteszről és arról, hogy tűzoltó szeretne lenni. Sokszor megálltunk, ha nem értettük meg mit is kérdez a másik, ekkor elővette a telefonját és egy fordító program segítségével kommunikáltunk. Estellaig mentünk együtt. Ott elköszöntünk, mert ő Estellaban töltötte az éjszakát, én viszont el akartam jutni Villamayor de Monjardin-ba. Az egészben az volt az érdekes, hogy amikor az ember egy holtponthoz ér, mindig jön valaki vagy valami, ami átlendíti. Lee társaságában a hátralévő 6-7 kilométeren olyan gyorsan túljutottunk, hogy nem is akartam hinni neki, amikor azt mondta, még 5 perc és Estellában vagyunk. :)

...a hit...

Az hogy ki miben hisz, szinte mindegy, de hogy hinni kell valamiben, az biztos. Az ember hihet Istenben, vagy más ezoterikus eszmében, hihet a családjában vagy önmagában vagy a kitűzött célja elérésében, de egyszerűen szüksége van rá. És mi a hit? Szerintem valami olyan belső erő, ami akkor veszi kezébe az irányítást, amikor a test teljesen csődöt mond, de akkor mint egy bomba felrobban odabent. Ennek a robbanásnak hatására beindul az agy és tiszta, friss gondolatokat szül, a szív újra érez és dolgozik tovább, a lélek megtisztul és megmutatja a helyes irányt, a láb erőt kap és lép tovább. De hogy én miben hiszek, az maradjon az én titkom. :)

...a holland albergue...

Tegnap este Villamayor de Monjardin-be egy hollandok által üzemeltetett szálláson aludtam. (Azt tudni kell, hogy az út menti szállásokat nemcsak spanyolok, hanem számos más nemzet üzemelteti. Így van holland, máltai, német, francia, olasz, de még magyarok által működtetett albergue is). Mivel két napja nem ettem meleg ételt, a zarándokmenüre is befizettem. (A zarándok menü általában 3 fogásból áll. Leves, valami főétel és desszertnek joghurt vagy gyümölcs. Bor és víz az asztalon korlátlanul). Ez egy pici, családias szálláshely volt (kb. 20-25 ágy) így a vacsoránál is egy hosszú asztal volt megterítve, ahol a szállásadók is velünk együtt vacsoráztak. Az étkező közepén egy óriási nyitott ablak tele muskátlival, panoráma a tájra és a kb. 150 m-re található kis templom tornyára (mesébe illő látvány volt). Ismét hihetetlen érzés, ahogy a különböző nemzetiségű emberek (francia, holland, spanyol, olasz, magyar) egy asztalnál azonos "nyelvet beszéltek" és mindenki megértette a másikat. A vacsora imádsággal és asztali áldással kezdődött, ami a Caminon nem meglepő, hisz ez az út szorosan összefügg a vallással. Majd a vacsora után előkerült egy gitár, az egyik holland vendég srác gitározott és énekelt. Leírhatatlan volt a hangulata. :)

...Jézus-meditáció...

Ez is a holland szálláshoz tartozó élmény. Már a vacsora közben mondták, hogy minden este 20:30- kor Jézus-meditációt tartanak. (Bár keresztény vagyok, én is és a gyerekeim is meg vannak keresztelve, kiskoromban a nagymamámmal minden vasárnap jártam templomba, de valahogy egy ideje mindez elmaradt az életemből. (Bár azt gondolom, nem attól lesz valaki jó ember vagy jó katolikus, hogy hányszor jár misére egy évben, hanem ahogy éli az életét.) Viszont ahogy már említettem, minden élményt át szeretnék élni, amit ez az út felkínál nekem, hát ezt sem hagyhattam ki. Egy kis helyiség volt berendezve erre a célra egy leterített szőnyeg párnákkal, takarókkal körberakva. A holland házigazda hölgy (aki a vacsorát is készítette) mondta, hogy mindenki egy picit forduljon önmaga felé, zenét hallgatunk és pár sort fel fog olvasni a Bibliából. Mivel nem beszélt franciául, egy francia nyelvű Bibliát adott egy hölgy kezébe és kérte olvassa fel azt az anyanyelvén. Bekapcsolta a zenét és mindent elárasztott a nyugalom, a harmónia, a béke és a szeretet hangulata. Megszűnt a lábfájás, az aznapi túra okozta szenvedés élménye, a tűző nap által okozott forróság érzése. Majd lehalkította a zenét és először ő angolul, majd a francia hölgy franciául olvasott egy rövid részletet a bibliából. Az ember ha nem is értett mindent (pláne a franciából) mégis érezte a mondanivalóját. Megszűnt a tér és az idő érzékelése. Nem tudom milyen hosszú volt ez az egész? A végén forró mentateát kínált körbe és jó utat kívánt mindenkinek másnapra. Senki nem akart megmozdulni. Én sem. Csendben kortyoltuk a mentateát. :)

Következő nap

bottom-right-corner
Tájékoztatjuk, hogy 2019. december 23. - 2020. január 5. között
a Telefonos Ügyfélszolgálatunk zárva tart!
Kérdése van? Hívja ingyenes zöldszámunkat az alábbi napokon!
Hétfő, szerda, péntek: 10:00-15:00 között
06-80-200-694

Az Accu-Chek Active, Performa, Instant, Softclix eszközök és tesztcsíkok gyógyászati segédeszközök.
Az Accu-Chek Smart Pix leolvasó készülék információ technológiai eszköz.
Az Accu-Chek Connect orvostechnikai eszköz.
A Bio-Króm-DIA 60x tabletta étrend-kiegészítő.
A Bluetooth® szómegjelölés és logók a Bluetooth SIG, Inc. tulajdonában álló bejegyzett védjegyek, és a Roche által történő használatuk engedély alapján történik.

E honlapon olyan termékinformációk találhatók, amelyek széles közönségnek szólnak; előfordulhat, hogy ezek a termékinformációk vagy részletes leírások Magyarországon kívül másként nem hozzáférhetőek, illetve nem érvényesek. Kérjük, vegye figyelembe, hogy semmiféle felelősséget nem vállalunk azért, hogy Ön esetleg olyan információhoz jut, amely nincs összhangban a Magyarországon kívül érvényes jogi eljárásokkal, szabályozással vagy gyakorlattal.

Töltse le még ma a DKP applikációt az App Store-ból vagy a Google Play Áruházból!

a kockázatokról olvassa el a használati Útmutatót,
vagy kérdezze meg kezelőorvosát!